Nem újdonság, nálam mindig. Pár hete ugyanis már letölthető a legújabb agymenésem A svájci sapkás férfi címmel.

Nem így terveztem, ugyanis legutóbb még ott tartottam, hogy gőzerővel készül a Szemétkirálynő és a Térhurok. Ha jól emlékszem, ez utóbbiban azóta talán 3 új oldal született, és még 8-10-re maradt ötletem. Most értem el egy expedició leírásához, ami egy idegen világba vezet. Itt még nem lesz vége a történetnek, épp csak ennyi most az ötlet. Ahogy magamat ismerem, ha leírom, hogy ennyi, kész, vége, elfogyott az ihlet, képtelen vagyok továbbírni, holnap úgy elborítanak az új ötletek, hogy ki se látszom belőle.

A svájci sapkás férfi (elvileg helyesírási hiba, viszont eredetileg is két szóba akartam írni a svájcisapkást, ennyi belefér az írói szabadságba) ötlete azon a héten született, amikor a még megírásra váró maradék öt Emese-novella. Ennek úgy 3 éve.  A Térhurok miatti elakadásom miatt szükségét éreztem egy másfajta témának, így került elő, és íródott meg nagyjából 2 hét alatt. Általában nem írok ilyen gyorsan, és most is turpiság van a dologban, ugyanis a fele már elkészült, amikor elhatároztam, hogy befejezem végre. (Kis csalás megint, hogy közvetlenül ezután megírtam a Tündérhegy legendájának folytatását is. Majdnem végig...)

A svájcisapkásról annyit kell tudni, hogy mindenhol ott van, ahol történik valami. Egy Szuzuki fejreáll az úton, egy Audit elnyel egy gödör, és akkor is megjelenik, amikor összetörik egy kerekesszék. És persze ott van mindenhol Emese is.

Itt letöltheted ingyen

Általában az Emese-novellák misztikusak (azért akad kivétel, itt a novellák közt is van egy), ez viszont inkább sci-fi. Azt boncolgatom benne, mi történik egy kis, zárt közösségben, ha váratlan, sőt, megmagyarázhatatlan események történnek. És mennyi marad utána? Hol tart a mai ember a furcsaságok felismerésében? Egyáltalán, felismerik, ha kiveri a szemüket?